2013. április 30., kedd

Példák

Sziasztok! A blogo átvettem kollégámtól a hatékonyság érdekében! Remélem tetszeni fognak színes bejegyzéseim! Olvassátok, osszátok!


Nemrég találkoztam egy nagyon helyes sráccal. Találkozgattunk, kávéztunk, söröztünk, minden, ami kell. Ismerkedtünk egymással. Aztán komolyra fordult a dolog és áthívott magához. Együtt vagyunk és minden rendben. De én nem lakom a városban, egyszerűbb, ha mindig én alszom nála. Így tovább alhatunk másnap és közelebb van mindkettőnk munkahelye, illetve egyeteme is. Pest határán lakom a szüleimmel, ő pedig egy kis lakást bérel. Kicsi, de a sajátja. Nem zavar minket senki, elengedhetjük magunkat ott. Nálunk ott vannak a szüleim, ha kilépünk a szobámból, rendbe kell szednünk magunkat; reggel álmosan nem lehet csak úgy kicsoszogni a mosdóba, vagy elmászni nagy nehezen a kávéfőzőig. Fel kell öltözni, rendbe szedni magunkat, elvégre a szüleim és bátyám is a lakásban vannak. Ez kis feszültséggel jár, hisz a meghitt pillanatokat percek alatt elronthatja egy zavart kopogás, hogy kész a vacsora, kint van az asztalon, ha kérünk vagy ilyesmi. Nem filmezhetünk a nagyszobában, hisz –bár próbálnak láthatatlanok lenni – ott vannak a családtagjaim is. A kettesben tervezett filmezés helyett rögtön öten leszünk, az összebújás nem az igazi. És persze arról még nem is beszéltem, hogy ha áthívok valakit, az már azzal is együtt jár, hogy bemutatom a szüleimnek, ami pedig mérföldkőnek számít egy kapcsolatban.
Szóval sosem jön át. Mindig én megyek.
De most megtaláltam a tökéletes megoldást! Áthívom, de nem hozzánk, hanem egy másik lakásba! Ami csak a miénk, csak nekünk van, kötelezően csatolt család nélkül. Emellett pedig egy különleges élmény mindkettőnknek. Izgalmas, kalandos, különleges és még praktikus is. Probléma megoldva, család kizárva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése